"Az emberi szív természeténél fogva rideg, sötét és szeretetlen. Amikor irgalmas és megbocsátó, akkor ezt nem önmagától teszi, hanem Isten Lelkének a befolyása és munkája nyomán.
Az irgalmas emberekben Isten együtt-érző szeretete nyilvánul meg, mert ők az isteni természet részesei.
Szívük egy ütemben dobban a végtelen szeretettel, menteni törekszenek és nem kárhoztatnak.
Ha a szerencsétlenek, a szűkölködők, a bűn és a hitetlenség áldozatai segítséget kérnek, a keresztény nem azt kérdezi, hogy vajon megérdemlik-e, hanem ezt: hogyan segíthetek rajtuk?
A legnyomorultabb és legmegvetettebb emberben is olyan lelket lát, akiért Jézus meghalt, és akinek az érdekében Isten megbízta őt, hogy a békéltetés szolgálatát elvégezze."
(Gondolatok a Hegyi beszédről, Boldogok az irgalmasok c. fejezetből)
Mennyire igaz. "Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak." Mt.5.7. Akiben Isten Lelke lakozik, nem tud, nem képes irgalmatlan lenni, mert a szíve felülírja, amit a test akarna cselekedni.
VálaszTörlés