2018. január 13., szombat

"Az igaz virágzik, mint a pálmafa, növekedik, mint a cédrus a Libánonon." (Zsolt 92,13)


"A keresztény ember jelleme gyakran az isteni eszméktől idegen környezetben, gúnyolódások közepette fejlődik ki. Úgy kell megállnia, mint a pálmafának a sivatagban. A pálmafát a nappalok keménysége gyötörheti, a sivatagi homok sértheti a gyökereit és belepheti a törzsét, mégis örökzölden él a szikkasztó homokon. Ha eltávolítod a homokot egészen le a gyökérig, akkor rájössz a dolog nyitjára. A gyökér mélyen lenyúlik a föld mélyében lévő, rejtett vízforrásig. Ilyen a hívők Krisztusban elrejtett élete. A gonoszság között is megmaradnak lelkileg tisztának, igaznak, hűségesnek… Számukra Jézus az örök élet kútforrása. A hit olyan, mint a pálmafa gyökérzete: a láthatatlan mélybe hatol, hogy onnan merítsen, az élet forrásából."

"Ha a lélekben Krisztus szeretete lakozik, akkor - ha ma még olyan is, mint a száraz ág - olyanná lesz, mint Libanon cédrusa, melynek gyökerei a nagy vizekig érnek. A cédrus erős gyökérzetéről nevezetes. A törzset nem néhány rost vagy gyökérfonat erősíti a földhöz, hanem gyökérzete úgy hatol a sziklás talajba, mint az erős ék, mind mélyebbre és mélyebbre, hogy végül szilárd részt érve rögzítse a fát. Mikor erős vihar tépázza a koronát, a gyökérzet megbízhatóan védi.
Milyen Istentől áldott cédrus lehetne Krisztus minden követője, ha mélyen gyökereznék az igazságban, és szilárdan kötődnék az örökkévaló Kősziklához!"

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése