"Uram, hallgasd meg könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra, hűséged és igazságod szerint hallgass meg engem. Ne szállj perbe a te szolgáddal, mert egy élő sem igaz előtted!" (Zsolt 143,1-2)

"Immár merészkedtem szólni az én Uramnak, noha por és hamu vagyok" (1Móz 18,27)

"Sokan azok közül, akik őszintén törekszenek életszentségre, csüggedtek és kétkedők. Mindig csak önmagukra tekintenek, siránkoznak hitetlenségük felett, s mivel nincs hitük, úgy érzik, hogy Isten áldásaira sem tarthatnak igényt. Ezek az emberek az érzelmet összetévesztik a hittel! Az egyszerű, igaz hitet szem elől tévesztik, s így lelkükre sötétség borul. Tereljék el gondolataikat önmagukról, elmélkedjenek Isten kegyelméről és jóságáról, számlálják elő Isten reményt nyújtó szavait, azután pedig egyszerűen higgyék, hogy Isten teljesíti minden ígéretét.

Nem a magunk hitében kell bíznunk, hanem Isten ígéreteiben. Ha megbántuk a múltban elkövetett törvényszegéseinket s elhatároztuk, hogy a jövőben engedelmesek leszünk, higgyünk abban, hogy Isten Krisztus érdemeiért elfogad és megbocsátja bűneinket.

Néha azonban homály és csüggedés üli meg a lelket és elmerüléssel fenyegeti. 

De ne dobjuk el bizodalmunkat. Szemeinket Jézusra kell szegeznünk, tekintet nélkül érzelmeinkre. Iparkodjunk teljesíteni minden felismert kötelességünket és nyugodjunk meg Isten ígéreteiben." 

(Üzenet az ifjúságnak, 69. l.)